Hogyan magyarázod meg a haverjaidnak, hogy tegnap este Sophie Marceau ott feküdt az ágyadban erősen illuminált állapotban és te nem csináltál vele semmit…na jó, nem annyit, amennyit a helyzetből ki lehetett volna hozni…
Pedig ott volt és nem ellenkezett volna, de te valahogy megelégedtél a ténnyel…mert talán te magad sem hitted el, hogy ez tényleg veled történik, hogy ott fekszik egy szál semmiben és azt csinálsz vele, amit akarsz. Oké, elég spicces a hölgy és a szomszédok is biztos hallgatóznak, talán az egész egy beugratás csak, kész átverés, és ha nem vigyázol a fél világ rajtad fog röhögni. De akkor is...SOPHIE ott van az ágyadban, világ életedben errrrrrrről álmodtál és akkor te elkezdesz moralizálni, meg beremeg a segged a lehetőségtől
Na, kb. így érezhette magát a Bafana Bafana tegnap délután a franciák ellen. Egy rakás megilletődött kisfiút láttam, akik, miután megcsinálták a nehezét, egyszerűen leblokkoltak a nagy lehetőségtől. Ugyebár 2 gól kellett volna a továbbjutáshoz, meg a nem kapni egyet sem (1-0-s uruguayi vezetésnél). És benne volt a csapatban az a két gól. Meg több is és a kékek csak azért lőttek gólt, mert elaltattuk magunkat.
Az első félidő után emberelőnyben kijöttünk és betojtunk a lehetőségtől. A franciák sehol sem voltak. Parreira meg behozza Gaxát. MIÉRT???? Az a csávó az egész vébén semmit sem mutatott. A grundon nem válogatnám be a csapatba…hát ránézésre Nyilas Misi hozzá képest egy terminátor.
Nem volt vesztenivalónk. „Make it or break it”, ahogy az angol mondja…de itt valami becsületgyőzelem dolog volt végig a levegőben és nem az, hogy tovább akarunk jutni. Hát nem voltak tudatában annak, hogy meglehet? Minden adott volt. 2 gólos vezetés, emberelőny, hazai pálya, bíró, aki nekünk fúj, elkapott fonál…
Nincs értelme egyetlen olyan mondatnak sem, amiben szerepel a „volna”…mégis, itt a toplistás, mi lett volna ha Bafana szempontjából:
1. Bemegy Mphela kapufája az első meccs 90. percében
2. Suarezt állítják ki színészkedésért, de legalább is befújják a lest és nem Khunét állítják ki, a meccs pedig valszeg 1-0-al végződik
3. Tshabalala fél perc zavartalan gondolkodás és telefonos segítség után jó helyre lövi a labdát a franciák ellen
4. Mphela csupán gólt akar lőni, picike, jelentéktelen gólocskát és nem nagy gólt a franciák ellen
5. Már az elejétől olyan beadásokat produkálunk, mint Tshabalala szögletei az utolsó meccsen
6. Gaxát inkább Zakumi jelmezben szaladgáltatjuk a stadion lelátói előtt
7. Pienaarnak szól valaki, hogy égő, ha a tíz méteres hátrányból induló, hátulról érkező ellenfél egy meccsen 3-szor lopja le lábáról a labdát
8. 1 csatár helyett kettővel játszunk
9. Harmad annyi labdát küldünk ki a lelátón ülő rokonoknak, barátoknak
10. Tisztes helytállás helyett tovább akarunk jutni
A helyzet az, hogy ezeken a fiúkon túl nagy volt a nyomás. Nem készültek fel rá. De nézzük csak meg a többi afrikai csapatot. Ostoba hibák, feleslegesen elbukott meccsek mindenhol. Még Ghana van tán legjobban együtt. Nekik persze elég jó az utánpótlásuk is, ezt az U-20-as VB-n a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg.
Mert hiába a vágyak meg az álmodozás, ha a fontos pillanatokban az ember nem nő föl a feladathoz és nem adja meg Sophie-nak azt amit Sophie érdemel…akkor marad a...
...lassúzás.
Arról nem is beszélve, hogy mi másról maradunk le!!!!!
Példáuél ilyenekről: