Nagyon akartam, hogy jók legyünk. A dél-afrikai Mail & Guardian előzetes esélylatolgatása két támadó szellemben játszó csapatot vizionált, még akkor is, ha a Bafanáról köztudott, hogy egy csatárral és 5 középpályással erre kicsi az esély. Talán Blatter ripacskodása zökkentette ki őket, de tény, hogy az első 20 percben csúnya zakó nézett ki a csapatnak. Ültem a Dafrika mezemben és a földet néztem. Kerestük a labdát, Mexikó meg Barcelona stílusban játszadozott, elegánsan, könnyedén passzolgatva, úgy tartva a labdát, mintha a katalán csapat játszana a Balástyával. Az ellenfél térfelére csak a felszabadítások után tévedtünk, akkor is csak azért, hogy asszisztáljunk nekik a labdalevételben. Annyira idegesen játszottunk, hogy a legelemibb labdakezelési trükköket sem tudtuk bemutatni. Nehéz percek voltak.
Ha nincs Khune, akkor akár 3-0 is lehetett volna, de kapusunk bravúrt bravúrra halmozott. Mexikó mindent elhozott otthonról, csak a góllövő cipőket felejtették el.
Aztán azt is megtalálták, de szerencsére leshelyzetben. Sorra süvítettek el a lövések Dafrika kapuja mellett, felett. A Franco, Dos Santos, Vela hármas, főleg DS elemében volt, utóbbit Aguilar tömte labdákkal. A 3-4-3-as mexikói felállás főleg a fiatalabb Bafanákat fagyasztotta le, Thwalát le is cserélte Parreira félidőben.
A középpálya a 30 perc körül kezdett éledezni, de Pienaar és Tshabalala passzai rendre elakadtak az ellenfélben vagy simán célt tévesztettek, így a kapura továbbra is veszélytelenek voltunk.
A 34. percben Blanco ötösről, levegőben pöckölt ajtó-ablak lövését olyan stílusban fogta Khune, hogy szerintem a Fotex-Veszprém játékos megfigyelői is felkapták a fejüket. 44 perc kellett hozzá, hogy az első szögletig eljussunk, azt viszont egyből 3 másik követte.
A második félidőben mintha kicserélték volna a két csapatot, a térféllel a mentalitás is cserélődött. A mexikóiak enervált, váliumos focit kezdtek játszani, a Bafana pedig percek alatt több helyzetet dolgozott ki, mint az első félidőben végig. Modise, Pienaar és Tshabalala elkapták a fonalat és néhány egyérintős játék után ígéretes megmozdulásaik, sőt, mi több helyzeteik voltak. Aztán Tshabalala egy kiugratást követően lőtt egy akkora gól ballal keresztbe, hogy még a dédunokái is evvel fognak dicsekedni az oviban.

Mexikót megzavarta a gól, de fel is rázta őket, tíz perccel később már Dos Santos lövését kellett egy remek reflexmozdulattal Khunénak hárítania. Szinte azonnal ezután helyzete volt a hazai csapatnak is, Mphela lecsúszó és a kapusról kipattanó labdáját Modise bombázta mellé.
A 69. percben Gaxa kínálta meg egy labdával Mphelát, aki lőtt is, de Perez a helyén volt.
A 79. percben egy védelmi hibát követően - Mokonea sajnos elment borért, és egyedül hagyta a közért előtt Marquezt, aki magányában lőtt egy gólt.
A végén mindkét oldalon eshetett volna gól, a csapatok a győzelemre hajtottak. A legnagyobb helyzet a 90. percben Khune egészpályás kirúgását követően Mphela előtt adódott, aki azonban a nyakán lihegő védőtől picit zavarva, Perez mellett a bal kapufát találta el.

A vége 1-1. Igazságos. Külön dicséret a játékvezetői hármasnak, jól kézben tartották a meccset, helyes ítéleteket hoztak.