Dafrika

Ha fogadni kellett volna, hogy a kapusainkon kívül kire fognak elsőként lecsapni a válogatottból, akkor a legtöbb ember Siphiwe Tshabalalára tette volna a pénzét. A mexikóiak ellen lőtt ballábas bomba óta ez nem volt kétséges.

South Africa 1:0 Mexico (55. Siphiwe Tshabalala) WC 2010 - The best bloopers are here

A második meccsen haloványabban játszó, ám a harmadikon pazar beadásokat küldő és egy ajtó-ablak ziccert elpuskázó (grrrrrrrrrrr!) középpályás már többször kifejezte azon vágyát, hogy a karrierjét szívesen folytatná Európában. A 25 éves, szimpatikus játékos az elmúlt három évet a Kaizer Chiefs-nél töltötte, de most a Hannover, a Paris St. Germain és a Wigan is bejelentkezett érte. Az utóbbinál a valószínűsíthetően egy európai top-klubhoz távozó Charles N’Zogbia helyét venné át.
Tshaba szabad préda. Várja az ajánlatokat.

Debrecen? Vidi? Fradika?
 

Hogyan magyarázod meg a haverjaidnak, hogy tegnap este Sophie Marceau ott feküdt az ágyadban erősen illuminált állapotban és te nem csináltál vele semmit…na jó, nem annyit, amennyit a helyzetből ki lehetett volna hozni…

Pedig ott volt és nem ellenkezett volna, de te valahogy megelégedtél a ténnyel…mert talán te magad sem hitted el, hogy ez tényleg veled történik, hogy ott fekszik egy szál semmiben és azt csinálsz vele, amit akarsz. Oké, elég spicces a hölgy és a szomszédok is biztos hallgatóznak, talán az egész egy beugratás csak, kész átverés, és ha nem vigyázol a fél világ rajtad fog röhögni. De akkor is...SOPHIE ott van az ágyadban, világ életedben errrrrrrről álmodtál és akkor te elkezdesz moralizálni, meg beremeg a segged a lehetőségtől

Na, kb. így érezhette magát a Bafana Bafana tegnap délután a franciák ellen. Egy rakás megilletődött kisfiút láttam, akik, miután megcsinálták a nehezét, egyszerűen leblokkoltak a nagy lehetőségtől. Ugyebár 2 gól kellett volna a továbbjutáshoz, meg a nem kapni egyet sem (1-0-s uruguayi vezetésnél). És benne volt a csapatban az a két gól. Meg több is és a kékek csak azért lőttek gólt, mert elaltattuk magunkat.

Az első félidő után emberelőnyben kijöttünk és betojtunk a lehetőségtől. A franciák sehol sem voltak. Parreira meg behozza Gaxát. MIÉRT???? Az a csávó az egész vébén semmit sem mutatott. A grundon nem válogatnám be a csapatba…hát ránézésre Nyilas Misi hozzá képest egy terminátor.
Nem volt vesztenivalónk. „Make it or break it”, ahogy az angol mondja…de itt valami becsületgyőzelem dolog volt végig a levegőben és nem az, hogy tovább akarunk jutni. Hát nem voltak tudatában annak, hogy meglehet? Minden adott volt. 2 gólos vezetés, emberelőny, hazai pálya, bíró, aki nekünk fúj, elkapott fonál…

Nincs értelme egyetlen olyan mondatnak sem, amiben szerepel a „volna”…mégis, itt a toplistás, mi lett volna ha  Bafana szempontjából:

1.    Bemegy Mphela kapufája az első meccs 90. percében
2.    Suarezt állítják ki színészkedésért, de legalább is befújják a lest és nem Khunét állítják ki, a meccs pedig valszeg 1-0-al végződik
3.    Tshabalala fél perc zavartalan gondolkodás és telefonos segítség után jó helyre lövi a labdát a franciák ellen
4.    Mphela csupán gólt akar lőni, picike, jelentéktelen gólocskát és nem nagy gólt a franciák ellen
5.    Már az elejétől olyan beadásokat produkálunk, mint Tshabalala szögletei az utolsó meccsen
6.    Gaxát inkább Zakumi jelmezben szaladgáltatjuk a stadion lelátói előtt
7.    Pienaarnak szól valaki, hogy égő, ha a tíz méteres hátrányból induló, hátulról érkező ellenfél egy meccsen 3-szor lopja le lábáról a labdát
8.    1 csatár helyett kettővel játszunk
9.    Harmad annyi labdát küldünk ki a lelátón ülő rokonoknak, barátoknak
10.    Tisztes helytállás helyett tovább akarunk jutni

A helyzet az, hogy ezeken a fiúkon túl nagy volt a nyomás. Nem készültek fel rá. De nézzük csak meg a többi afrikai csapatot. Ostoba hibák, feleslegesen elbukott meccsek mindenhol. Még Ghana van tán legjobban együtt. Nekik persze elég jó az utánpótlásuk is, ezt az U-20-as VB-n a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg.

Mert hiába a vágyak meg az álmodozás, ha a fontos pillanatokban az ember nem nő föl a feladathoz és nem adja meg Sophie-nak azt amit Sophie érdemel…akkor marad a... 
 

...lassúzás.

Arról nem is beszélve, hogy mi másról maradunk le!!!!!

Példáuél ilyenekről:

Szóval az úgy volt, hogy a legutóbbi meccsünk pont nemzeti ünnepre esett, így az összes varázslónk szabadnapos volt. Volt is nagy balhé a meccs után, a SAFA (a Dafrikai Szövetség) be is rendelte a 2 legnagyobb mágus-szakszervezet vezetőjét és kiadós fejmosást tartott nekik. Még aznap este. Hiába reklamáltak szegények, hogy a varázslat magában nem elég, valamennyit focizni is kéne, a fejesek megmondták, hogy azonnali hatállyal kezdjenek minden addigit meghaladó erődemonstrációba, mert a Bafana Bafanának BE KELL JUTNIA az egyenes kieséses szakaszba.

És akkor másnap a franciák kikapnak. Anelka beszól. A beszólás kiszivárog. Anelkát hazaküldik. Az erőnléti edző nekimegy Evrának. Domenech földhöz vágja az akkreditációs kártyáját (szerintem ez a legdurvább). A csapigazgató lemond. A csapat, tiltakozásul a francia szövetség hozzáállása ellen, bojkottálja az edzést és bejelenteti, hogy spion van köztük, akit ki kell irtani. Domenech felolvassa a csapat kommünikéjét. Ribery pedig velősen summázza a dolgot: "Franciaország szenved, a csapat szétesett, az egész világ rajtunk röhög".

Az alábbi videó is bizonyítja, hogy nem érdemes ujjat húzni velünk. Ezek a dánok például még Dafrika elleni utolsó felkészülési meccsen néztek túl sokáig a napba. Nekik valszeg végleg elgurult.
Varázslóink nem viccelnek.

Ami pedig a focit illeti:

Khune nélkül is nyerni fogunk. (Suarezt amúgy azóta már állítólag több vezető dél-amerikai teleregény producer is megkereste, sőt állítólag egy német rendező is kerülgeti a Makkay-ról szóló életrajzi film kapcsán, ahol a 13 éves, toporzékoló Roy-t kéne eljátszania.)
Nem véletlenül hívják ám a második számú kapusunkat „Slimcat”-nek. A tizenegyesen is rajta volt.

A rajongók amúgy több változtatást is követelnek. Elsősorban a csapat kabalafiguráját, az Addams Family tiszteletbeli tagját, Matthew Booth-t hiányolják. Sokak szerint akár a csapatkapitány, Aaron Mokoena helyett is játszhatna, mert magasságával és „nem pöcsölünk – ölünk” hozzáállásával rendet tudna tartani a kapu előtt.

 

Modisét ki kell szedni a középályáról és Pienaar-t csak egy félidőn át játszatni, mert a srác szemmel láthatóan fáradt a gyilkos szezonja után. Parker, MacBeth Sibaya és Siyabonga Nomvete is szívesen látott vendég lenne a pályán. Ami pedig a taktikát illeti, a beígért kontrázós játéknak nyomát sem láthattuk az uruk ellen, szóval akár megpróbálhatnánk az egycsatáros szánalom helyett valami támadóbb műsort nyomni.
Mert a varázslóink sokat tudnak, de a gólokat nekünk kell belőni!

Szurkoljunk a fiúknak Zolával, aki arról énekel nekünk, hogy milyen az élet a j'burgi gettók utcáin. Mc Solaar sírva jegyzetel!

Még jó, hogy elmentem futni. 2 szigetkör, egy zuhany, némi folyadékpótlás és egy szerájos vacsora után olyan állapotban érkeztem a Figaróba, hogy fát lehetett volna hasogatni a hátamon. Már korábban is bennem lehetett egyfajta katatón világba bambulás, hiszen a velem szembe futó és implantátumainak súlyával szemmel láthatóan küzdő, feszülős (milyen más????) futójelmezbe öltözött Horváth Éva látványát kétszer is rezzenéstelen arccal tűrtem.

Szóval végigvonultam Újlipóton a Bafana Bafana mezemben, leültem a kerthelységben és  nyugtáztam, az embereknek fogalma sincs róla, hogy ki az a csapat, aki Uruguay-al játszik. Már a mezem kapcsán érzékeltem az elmúlt napokban, hogy vagy Brazil meznek nézik (a 2005-ös Dafrika mez színeiben valóban emlékeztet a szambások felsőjére, persze arra nincs ráhímezve az, hogy „South African Football Federation” ), vagy simán lövésük nincs és még miután tisztázzuk az ország elhelyezkedését a világ focitérképén, meg az okaimat, hogy ilyen színekben pompázok, akkor is úgy néznek rám, mintha épp akkor jelentettem volna be, hogy életem hátralevő részét jegyellenőrként szeretném eltölteni a Murmanszk – Szevasztopol vonalon (ami legalább 5 átszállás, meg egy határátlépés a ruszkiktól az ukránokhoz). Szóval ültem és szurkoltam a „valami afrikai csapatnak”…magamban. Nagy érzelmi kitöréseknek, ha akartam sem lett volna helye, mivel csapatom nem volt a pályán. Az öltözőben maradtak és maguk helyet robotokat küldtek ki, klónokat, akiknek hibásak voltak a focit irányító protogénjeik és csak annyi tudatosult bennük, hogy van az a pattogós dolog, azt kell kergetni.

Ehhez persze a dél-amerikai csapatnak is volt némi köze. Uruguay nem véletlenül játszott x-et a franciákkal múlt pénteken. Bármennyire is le vannak sajnálva a kékek, tele vannak világklasszis játékosokkal, gyorsak, fizikumuk rendben (hegyet másztak, montiztak meg petanque-oztak hetekig ugyebár) és nem éppen a francia harmadosztályban (Championnat de France National) fociznak. Na még ők sem nagyon jutottak a kapu közelébe. Nálunk ehhez képest a fizikum, a gyorsaság és a nagy szív jöhetett szóba. De akkor is tudni kell passzolni, labdát tartani meg legalább a kapu 1 méteres körzetébe lődözni. Nem keselyűkre vadászni minden beadással meg kapura lövéssel.

Aztán kaptunk egy gólt. A labda pont úgy pattant meg, hogy még Khune zsenialitása sem volt elég. Nem mintha nem érett volna, de ez akkor sem volt korrekt. Az ellenfél becsületére legyen mondva, hogy ezek után is inkább náluk volt a labda, mi pedig színes jelzőbójákként nehezítettük meg a cseleiket. Halovány volt mindenki és ezt ők is érezték. Hiába a Budapest-Makó összesített futómennyiség, a kemény játék (nem finomkodtunk, be kell ismerni), az akarás, ezek a fehérek csak jöttek, íveltek, lőttek. Forlán mellett a Suarez gyerek is magára talált. Egy tizenegyest is befújhattak volna ellenünk. Aztán meg befújták a másikat, ami meg les volt. És leküldték a kapusunkat, olyan dologért, ami NEM volt szándékos egy olyan csatárral szemben, aki szabadidejében otthon a konyhában is avval hozza a frászt a családra, hogy a semmiből feldobja magát, már annyira hozzászokott. És mondom, lesen volt.

Innen meg már történelem.   

De miért voltunk veszélyesebbek 10 perccel a vége előtt 2 gólos hátrányban Pienaar nélkül mint előtte bármikor??? A harmadikat már csak a kerthelység kerítésén keresztül láttam.

Két hete 0-3-at jósoltam (már a nyitómeccses 2-1-em is hajszál híján bejött, csak a fránya kapufa a 90-ben, ugye), de evvel együtt nem volt jó végignézni.

Itt most azt kell írnom, hogy legyaluljuk a franciákat a ki-ki meccsen.

Legyaluljuk a franciákat a ki-ki meccsen.

A csajoknak legalább tetszik a mezem!

Az A csoport küzdelmei igazából most kezdődnek. A csapatok előtt egyetlen cél lebeg: minimum 3 pontot szerezni. Egy győzelem a világ.

Ez ma este meglehet Dél-Afrikának.

Az Uruguay elleni derbi az ország egyik legfontosabb nemzeti ünnepére, a sowetói felkelés napjára esik. 1976-ban a kormány az egész országban megpróbálta kötelezővé tenni az Afrikaans nyelven történő oktatást (evvel kizárva az angol használatát). Orlandóban tiltakozásképpen több mint 10.000 diák az utcára vonult, de a demonstráció vérfürdőbe torkollott.
Ez a tüntetés indította el azt a lassú folyamatot, ami végül az Apartheid bukásához vezetett. Azóta június 16. az Afrikai fiatalok napja.

Tökéletes nap egy alapvetően nagyon fiatal csapatnak a bizonyításra.

Uruguay csapatában sok jó játékos játszik, mégis mindenki Diego Forlánról beszél. A franciák ellen nem talált be, de élete egyik legjobb szezonján van túl és ő az egyik olyan játékos a vébén, aki egymaga el tud dönteni egy meccset.
Hiába szólt le az Uruguay-blogos kolléga, amikor egyemberes csapatnak tituláltam Tabarez gárdáját, nálam (és sokaknál) az esti ellenfél két részből áll, Forlánból és a többiekből. A gallok elleni meccs egyik csapat szempontjából sem volt meggyőző, az uruk a kapu előtt nem sokat mutattak, a védelmük azonban stabil volt. Ma ennél sokkal aktívabb játékra számíthatunk tőlük, támadóbb focira. A Mexikó elleni meccshez képes mindenképpen egyszerűbb foci lesz. Egyszerűbb és durvább.
Tabarez egyébként szimpatikus nyilatkozatában méltatta a Bafana küzdeni tudását, gyorsaságát és állóképességét. A vuvuzelák pedig nem zavarják, sőt, szerinte a dolog túl van lihegve, mert egy stadionban ilyen atmoszférának kell lennie.

Ami Parreirát illeti, ismeri az ellenfelet, brazil szövkapként jó pár Diego gólt kellet végignéznie. Attól nem kell félni, hogy taktikailag felkészületlenül éri a meccs.
A Bafanát megnyugtatta a El Tri elleni döntetlen. Hatalmas változásokra nem számíthatunk tőlük, kontrázós foci lesz ma este is, remélhetőleg stabilabb labdakezeléssel és minőségibb passzokkal. Csatáraink és a kapusunk már bizonyított, a középpályán ott van Pienaar, a hátvédsorunkat pedig segíteni fogja, hogy Forlán minden bizonnyal külön escortot kap.  

Nagy nap egy nagyon fontos meccsel a Loftus Versfeld stadionban. A városban külön tisztító szertartást tartanak. Az egész csapat érzi a nap, a pillanat jelentőségét és – nyilatkozataik alapján - ebből próbálnak erőt meríteni.


 
 

Ezerrel készülünk az uruk-hai ellen. Olyan focit fogunk bemutatni, hogy Forlan tincseiből kiugranak a loknik. A zászlójukban a napot holdra cserélik. A hátvédsor egy emberként áll szerzetesnek és némasági fogadalmat sem kell tenniük, mert többé beszélni sem lesz kedvük. A szövetségi kapitány pedig csak egy afganisztáni ópiumgyárban tud majd állást kapni, ahol a napi adagjáért cserébe mákgubókat szüretel.
Addig is azért adjunk esélyt nekik a pályán kívül.

Mindent elkövettem, hogy legalább itt méltó ellenfelek legyenek. Ki más, mint egy sorozatsztár feszít nekünk.

Representando Uruguay: Barbara Mori
 

Mucho más Mori aqui!

Itt pedig Dél-Afrika legszexisebb csaja...az ottani FHM olvasók szerint. Azért jobb az ízlésük mint az itthoniaknak. Ő más ligában játszik, mint Tildácska!

Lyndall Jarvis videón is!

Izgulunk!

Elkészült a Bafanablog hivatalos promo-videója. Pozitív visszajelzések esetén természetesen egész estés nagyjátékfilmmé bővítjük az "egy Dél-Afrika rajongó viszontagságai Közép-Európában" komikus, "élet az elveszített döntő után" tragikus, netán a "VB hatása a párkapcsolatokra" (unszim)patikus vonalon. Köszönet a Zindex lelkes munkatársainak, akik segítettek rendet rakni a fejemben uralkodó kreatív zűrzavarban és legfőképpen, hogy segítették megörökíteni az utókornak. 

Let's get electrified!

Zene: Leftfield - Afrika Shox

Nagyon akartam, hogy jók legyünk. A dél-afrikai Mail & Guardian előzetes esélylatolgatása két támadó szellemben játszó csapatot vizionált, még akkor is, ha a Bafanáról köztudott, hogy egy csatárral és 5 középpályással erre kicsi az esély. Talán Blatter ripacskodása zökkentette ki őket, de tény, hogy az első 20 percben csúnya zakó nézett ki a csapatnak. Ültem a Dafrika mezemben és a földet néztem. Kerestük a labdát, Mexikó meg Barcelona stílusban játszadozott, elegánsan, könnyedén passzolgatva, úgy tartva a labdát, mintha a katalán csapat játszana a Balástyával. Az ellenfél térfelére csak a felszabadítások után tévedtünk, akkor is csak azért, hogy asszisztáljunk nekik a labdalevételben. Annyira idegesen játszottunk, hogy a legelemibb labdakezelési trükköket sem tudtuk bemutatni. Nehéz percek voltak.
Ha nincs Khune, akkor akár 3-0 is lehetett volna, de kapusunk bravúrt bravúrra halmozott. Mexikó mindent elhozott otthonról, csak a góllövő cipőket felejtették el.
Aztán azt is megtalálták, de szerencsére leshelyzetben. Sorra süvítettek el a lövések Dafrika kapuja mellett, felett. A Franco, Dos Santos, Vela hármas, főleg DS elemében volt, utóbbit Aguilar tömte labdákkal. A 3-4-3-as mexikói felállás főleg a fiatalabb Bafanákat fagyasztotta le, Thwalát le is cserélte Parreira félidőben.
A középpálya a 30 perc körül kezdett éledezni, de Pienaar és Tshabalala passzai rendre elakadtak az ellenfélben vagy simán célt tévesztettek, így a kapura továbbra is veszélytelenek voltunk.
A 34. percben Blanco ötösről, levegőben pöckölt ajtó-ablak lövését olyan stílusban fogta Khune, hogy szerintem a Fotex-Veszprém játékos megfigyelői is felkapták a fejüket. 44 perc kellett hozzá, hogy az első szögletig eljussunk, azt viszont egyből 3 másik követte.
A második félidőben mintha kicserélték volna a két csapatot, a térféllel a mentalitás is cserélődött. A mexikóiak enervált, váliumos focit kezdtek játszani, a Bafana pedig percek alatt több helyzetet dolgozott ki, mint az első félidőben végig. Modise, Pienaar és Tshabalala elkapták a fonalat és néhány egyérintős játék után ígéretes megmozdulásaik, sőt, mi több helyzeteik voltak. Aztán Tshabalala egy kiugratást követően lőtt egy akkora gól ballal keresztbe, hogy még a dédunokái is evvel fognak dicsekedni az oviban.

Mexikót megzavarta a gól, de fel is rázta őket, tíz perccel később már Dos Santos lövését kellett egy remek reflexmozdulattal Khunénak hárítania. Szinte azonnal ezután helyzete volt a hazai csapatnak is, Mphela lecsúszó és a kapusról kipattanó labdáját Modise bombázta mellé.
A 69. percben Gaxa kínálta meg egy labdával Mphelát, aki lőtt is, de Perez a helyén volt.
A 79. percben egy védelmi hibát követően - Mokonea sajnos elment borért, és egyedül hagyta a közért előtt Marquezt, aki magányában lőtt egy gólt.
A végén mindkét oldalon eshetett volna gól, a csapatok a győzelemre hajtottak. A legnagyobb helyzet a 90. percben Khune egészpályás kirúgását követően Mphela előtt adódott, aki azonban a nyakán lihegő védőtől picit zavarva, Perez mellett a bal kapufát találta el.

A vége 1-1. Igazságos. Külön dicséret a játékvezetői hármasnak, jól kézben tartották a meccset, helyes ítéleteket hoztak.

Már csak egyet kell aludni és egymásnak feszül a házigazda és Mexikó. Noha a meccs kimenetele nem kétséges (nyerünk), a fair-play azt diktálja, hogy ha már a pályán nem adunk esélyt a jalapenoknak, legalább a pályán kívül, más koordináta rendszerben bizonyíthassanak.

Ellenfeleinket a csaj csaj elleni küzdelemben is lealázzuk.

Dél-Afrika: a mi kedvenc Candice-ünk

 Mexikó: Daniela De Jesus Cosio

 A teljes portfóliók itt.

Szurkolunk!

Ha kilenc hónapja valaki azt mondja Dél-Afrika népének, hogy a mai napon az egész ország egy emberként fog az utcákon őrjöngeni, vuvuzelát fújni és ünnepli a Bafanát, akik ma J'burgban felvonultak, hogy a nagy menetelés előtt (és egy szinte hihetetlen 12-0-s széria után) még egy nagyot Fiestázzanak a rajongókkal, arra úgy néztek volna, mint Napalm Death rajongóra a Hip-Hop Boys reunionon. A még Santana vezényelte válogatott akkoriban olyan szánalmas volt a pályán, hogy az emberek inkább elkapcsoltak a sporthírekről. A hazai rendezésű Konföderációs Kupa örömteli kivétel volt, az Afrika kupára viszont nem is kvalifikálták magukat. Aztán jött Parreira.

Az embereknek időbe tellett, mire újra mertek válogatott meccseket nézni, de a végére komplett őrületté nőtte ki magát a dolog. A legutóbbi öt felkészülési meccset teltházak (50-70 000 ember!!!) előtt játszották, a jegyek órák alatt keltek el akárkivel is játszottak a Fiúk. Mindenhol nemzeti színű zászlókat látni, vuvuzelák süvöltenek, az emberek a makarapájukat farigcsálják. Proudly South African taxiba ülhet az ember. Soha semmi így még nem egyesítette ezt az országot.

Parreira visszajövetele óta egy dolgot mond a fiainak, egy az üzenet: "Make this nation proud!" - "Legyen büszke rátok az ország!"

Anno a németek berni győzelméről írták, hogy egy nemzet önbecsülését adta vissza. A mienket meg menthetetlenül elvette. Pedig. Dafrika történelme is tartogatott egy-két fordulatot. Abban a dimenzióban, amibe bele sem akarunk gondolni. Nem is tudnánk. Ilyenkor ezek a dolgok felszínre jönnek.

Az egyre törékenyebb Nelson Mandela találkozott a csapattal. Mindenki meg volt hatódva.

Dél-Afrika mindent bevet, hogy élvezetes világbajnokságot rendezzen.

Dübörög a marketing gépezet, nemzeti jelképek születnek, klasszikus darabok emelkednek szimbólumi magasságokba.

Vuvuzela, makarapa, diski-dance.

A vuvuzeláról már esett szó. Most itt egy kis oktatóanyag, hogy hogyan fújjuk, ha valahonnan tudunk szerezni egyet. Richard Branson segít nekünk.

A makarapa intézmény a dél-afrikai meccseken. A mellékelt filmecske elmeséli a történetét.

A Diski a  dél-afrikai kültelki lingóban azt jelenti: foci.

Foci-tánc, labda nélkül, olyan mint az árnyékbokszolás.

5 eleme van, ami a videóból szépen ki is vehető:

‘Juggle’ ("Dekázás"),
‘Header’ ("Fejes"),
‘Table Mountain’, ("Fennsík" - nyakhajlatban egyensúlyozni a labdát),
‘Trepa’, ("Nyakból lábra"), 
‘The Bridge’ ("Híd"), a végén meg passzolsz tovább.

Vajon 20 év múlva a diskire is így fogunk emlékezni:

No.6: A csirke tánc

Én kérek elnézést!

No.6: Line Dance

Mikrofonfrizura, trapéznadrág, farmermellény rulez!

No.5: Cha-cha slide

öööööööööööööö

No.4: YMCA

"Young man, there's no need to feel down."

No.3: Macarena

Utáltam, de részegen mindenki csinálta...talán én is...nem emlékszem...

No.2: Do the Bartman!

No.1: Vincent Vega & Mia Vallace

Amikor egyszerre mindenki befogott orral merült a táncparketten. Történelem!

+1 Bossa Nova Baby

Bill Ramsey teljesen kész van!

A Bafana nem fog itt olcsó meztelenkedéssel beállni a sorba. Eddig is a minőségi vizualitást tartottuk szem előtt, most sem fogunk holmi alsógatyában pózoló bájgúnárokkal bohóckodni. Van nekünk egy Pienaarunk (engem Henrik Larssonra emlékeztet) aki akrobatikus, gyors, ügyes, és a foci mellett, mint a mellékelt ábra mutatja, a ritmikus sportgimnasztikában és a szertornában is otthon van. Hisz magában és a jelek szerint Istenben. Érdemes érte rajongani!

A végső keretet bemutató gigaposzt második része. Fogyasszátok egészséggel!

Thanduyise Khuboni
Középpályás
 

A szurkolók legújabb lieblingje, akiről hónapokkel ezelőtt csak a Golden Arrows fanatikusok tudták, hogy kivételes tehetséggel megáldott srác. Parreira azonban felfigyelt a fiatal védekező középpályásra, akit azóta háromszor is megválasztottak a  „Mérközés legjobbjának”, így nem csoda, hogy bekerült a 23-as keretbe. A brazil rendre bizalmat szevaz neki, amit Khuboni rendre meg is hálál.
 

Bernard Parker
Csatár
 

Az FC Twente játékosa, Parreira egycsatáros víziója miatt, csupán másodhegedűs Mphela után. Nagy gólt lőtt Guatemala ellen és többcsatáros felállásban ő lenne a legnagyobb spíler a kapu előtt, de az egyszemélyes gólvágás szimplán nem az ő szakterülete. 28 fellépésén 9 gólt lőtt.
 

Siyabonga Nomvethe
Csatár
 

Öreg róka, akinek a szezon vége felé mutatott játéka meggyőzte Parreirát. Nem elhanyagolható az európai ligákban szerzett tapasztalata. Szlovénia ellen ő lőtte a 2002-es VB-n a győztes gólt. A másik két, jó formában lévő csatár mellet azonban valószínűsíthetően csupán késői csere lesz, ami a 32 évesen még mindig villámgyors Nomvethének tökéletes felállás egy leharcolt védelem ellen.
 

Anele Ngcongca
Hátvéd/Középpályás
 

Ő amolyan mindenes és sokak számára rejtély, hogy honnan bukkant elő, mivel életében nem játszott Dél-Afrikában. Fiatalon vitték el próbajátékra az Anderlechthez, majd végül a Genknél kötött ki. Kevesen fogadtak volna rá, hogy benne lesz a végső keretben, de egy olyan játékos esetében, aki bárhol jól érzi magát a pályán, ez mégsem olyan meglepő.
 

MacBeth Sibaya
Középpályás
 

A Rubin Kazannal idén orosz bajnokságot nyert a tapasztalt középpályás. Már a 2002-es VB is ott volt a ma 57 válogatottságnál tartó, Predator frizurás dél-afrikai. Sokáig sérült volt és a középpálya amúgy is dugig van, így nem sok esély van rá, hogy sok időt tölt a pályán.
 

Lucas Thwala
Hátvéd
 

Védő létére az Orlando Pirates tavalyi gólkirálya lett, de Masilela mellett csak másod bal hátvéd lehet.
 

Siyabonga Sangweni
Hátvéd
 

Booth mellet ő a csapat másik magas embere és ők ketten fognak Mokoena vagy Khumalo helyére kerülni, ha erre szükség lesz. Akkor lesz ő fontos, ha a csoportkörön túljut a Bafana, mert az addigra besárgult, eltiltott játékosok helyett ideális választás lehet.
 

Surprise Moriri
Középpályás/Csatár
 

A 30 éves Mamelodi Sundowns középpályása keményen megdolgozott ezért a helyért. Nemrég jött vissza egy hosszabb sérülésből és egészen a válogatottig rakkolta magát. A kispadosok közül még ő játszhatja talán a legtöbbet, mert jól és hatékony dolgozik a csatárok alá. Ha nem megy a játék, őt küldhetik be, hogy kicsit megbolondítsa a koktélt. Fontos pillanatokban lőtt góljai is sokat nyomhatnak a latban.
 

Lance Davids
Középpályás
 

Ő sem  fog sokat játszani, Gaxával és Ngcongcával fog a védekező középpályás posztért megvívni. Még csak 25 éves, lesz még ideje játszani.
 

Reneilwe Letsholonyane
Középpályás
 

A Kaizer Chiefs fő rakkosa, aki a zsúfolt center miatt lehet, hogy kimarad a buliból, pedig ország-világnak látnia kéne ezt az univerzális játékost akcióban.
 

Shu-Aib Walters
Kapus
 

A Maritzburg United hálóőre eddig még nem kapott játéklehetőséget, de neki már az is nagy öröm, hogy a veterán Rowen Fernandez helyett őt választotta Parreira.
 

Hadd ne elemezzem túl a dolgot. Mi erősen, egyik legjobb felállásunkban, a dánok a sérültek nélkül, vigyázva, hogy még többen ne sérüljenek le. A vége 1-0 ide. Örülünk.

Két részletben megnézzük, kikből is áll kedvenc csapatunk. Az első adagban a valószínűsíthető kezdőkkel ismerkedjünk meg.

Aaron Mokoena
Hátvéd
 
Mbazo (a „Fejsze”) az első dél-afrikai 100-szoros válogatott a csk. Ha jó napot fog ki, nincs az a támadó, aki átjutna, vagy át akarna jutni rajta. Kemény és jól időzíti a szereléseit. Keménykezű főnök aki azonban konzisztencia problémákkal küzd. Ez általában az egy-az-egyben helyzetekben jön ki. Parreira szereti, szinte tuti, hogy ő fogja a védelmet vezényelni.

 

Bongani Khumalo
Hátvéd


Ő sem finomkodik sokat, ha középen védekezni kell. Mokoena mellett biztos kezdő lesz. A SupersSportban is középhátvédet játszik, szal tudja mit várnak tőle. Magas, gyors, jól fejel, de csak 14-szeres válogatott és ilyen szinten kevés tapasztalat van mögötte.
 

Kagisho Dikgacoi
Hátvéd


Az ország legjobb védekező középpályása, nála jobban senki sem tudja levenni, mire készül az ellenfél, remek ütemben szerez labdákat, aminek nagy szerepe lesz a Bafana taktikájában. A Fulham-ben is bizonyította, hogy a tizenhatosn kívülről életveszélyes pontrugó. Aggasztó viszont, hogy Angliában nem sokat volt pályán, általában kispadon ült. Guatemala ellen viszon megállíthatatlannak bizonyult. Még a nagy formában levő Khuboninál is forróbb most a srác. 

Steven Pienaar
Középpályás


Parreira és az egész ország kívánságlistáján az első helyen az van, hogy bárcsak lenne 5 Pienaarunk. Messze a legjobb a csapatban, külön osztályt képvisel. Lehet, hogy még a kapitányi karszalagot is megkapja a sokoldalú középpályás, akinek nyolc, hogy melyik oldalon játszatják. Nagy idényt tudhat maga mögött, az Evertonnál az év játékosa lett. Ha elkapja a fonalat, magával viszi a Bafanát. Fontos gólokat szerez, kiválóan lát a pályán, az parreirai kontrázós foci másik kulcsa. A egycsatáros felállás (Katlego Mphela) miatt fontos, hogy Pienaar is besegítsen a góllövésbe.
 

Siphiwe Tshabalala
Középpályás


A Kaizer Chiefsben nem ment neki, Parreira azonban a jelek szerint remek hatással van a ballábas szélsőre. Nemcsak élete formáját mutatja, de pontrúgásainál rajzolni sem lehetne ideálisabb röppályát. 35 válogatottságával a tapasztaltabb játékosok közé tartozik, már 7 válogatott gólnál tart, és a támadás az erőssége. Méretéhez képest megdöbbentő löketeket küld kapura, a csapat Roberto Carlosa. Parreira nem fogta vissza sem őt sem Modisét, hagyta hogy játszák a hagyományos dafrikai pimp-focit, ami még magabiztosabbá tette. Biztos kezdő.

 

Katlego Mphela
Csatár
 

Benni McCarthy nyomdokain nem könnyű elindulni, de Mphela nem fog belepirulni a feladatba. Egyedüli csatárkén a felkészülési meccseken is bizonyított, bár nem annyit, amennyit ő vagy a szurkolók szerették volna. Reméljük megtalálja a góllövő cipőit, mert mostanában csak tizenegyesből volt eredményes. Tudjuk, hogy a kapu előtt hidegvérű végrehajtó, a hazai liga gólkirálya, és 31 meccsen 14 gólt lőtt a Bafanában. Csak akkor lesz baj, ha lesérül, vagy eltiltják. Ez a dafrikai válogatott Achilles-sarka.

 

Itumeleng Khune
Kapus
 

Az Kaizer Chiefs hálóőre jó ideje legbiztosabb kezű kapus az országban. Igazi egyéniség, aki a kontráknál is fontos szerepet játszik. Ebben néha túlontúl lelkes, aminek az az eredménye, hogy az ellenfél egy elhalászott labdából kontra-kontrát vezet. Columbia ellen megsérült, lecserélték. Aggódunk. Moeneeb Josephs játszik helyette, ha kell.
 

Moeneeb Josephs
Kapus


Az Év kapusa a sérült Khune helyére állt be Kolumbia ellen, és amit ott mutatott, arról máig beszélnek az országban. Az Orlando Pirates kapusa egy személyben volt felelős azért, hogy a latinok nem egyenlítettek ki. Guatemala ellen aztán még egy fokozattal feljebb kapcsolt, komplett lehúzta a rolót, tizenegyest fogott. Ennyi.
 

Tsepo Masilela
Védő


A Maccabi Haifánál játszó védő az egyetlen stabil légiós kezdő Pienaar mellett. 2006 óta kihagyhatatlan, még nem is volt szerződése, már a válogatottban játszott. A Konföderációs Kupán mutatott diadalmenet egyik kulcsfigurája volt. Gyors, precíz keresztlabdákat oszt támadásnál. BL tapasztalata nagy kincs. Ő az első számú balhátvéd, akire érdemes lesz odafigyelni a vébén.
 

Siboniso Gaxa
Védő
 

Masilela balról, Gaxa jobbról fogja támogatni a Mokoena és Khumalo által középen bebetonozott védelmet. Gaxa jelenleg Lance Davids és a belga légiós Anele Ngcongca előtt van, ha jobbhátvédről van szó. A Mamelodi Sundowns játékosa tavaly a Konföderációs Kupán nagyon játszott. Amióta játszik, azóta Ngcongca csak epizodista.
 

Teko Modise
Középpályás


Modise, Tshabalalához hasonlóan kezd megint magára találni, a brazíliai edzőtábor óta megy a zsuga az Orlandó Pirates középpályásának. Brazília előtt csak önmaga árnyéka volt és még klubjánál is a kispadon találta magát. A Konfed Kupán végig csak kereste a labdát. Parreira lelket lehelt belé. Érdekes lesz látni, hogy a Mester hogy játszatja Modisét, Tshabalalát és Pienaart, ezt a három technikás játékost, akiknek nagyon hasonló a játékstílusuk. Mindhárman jó formában vannak. Modise egyébként az 50 válogatottságig leggyorsabban eljutó dél-afrikai evör.
 

Matthew Booth
Védő
 


Nnnna, ha van valaki, akit egyből fel lehet ismerni, akkor az Big Mat. Khumalo és Mokoena egymás körmeit rágják, hogy ők vagy a népszerű colos fog-e kezdeni középen. Nem a technikás megoldásairól ismerik, de pont ez a jó benne. Egyszerű, mint egy százas szög, de pont evvel vált a közönség kedvencévé a KK-n. Parreira nem játszatja, de a kispadról nagy segítség lehet, ha ijeszgetni kell. Főleg a magasabb opponensek ellen lehet szuperhasznos.
 

Itt ma csak egy csaj lesz, de az üti az összes többit. A szurkerblogok mai nagy sunaversenyén a Bafanát Jenna Pietersen képviseli. Nem hiszem, hogy sok szöveg kéne ide. Köszönjük neked, Dél-Afrika!

Jól gondoljátok meg, mielőtt társadalmi munkában informatív(?) és szórakoztató(?) - "Igen, igen az!" - szurkolói blogot kezdtek írni egy olyan országról, amely 40-50 évig az emberi jogok páros lábbal tiprásának köszönhetően közutálatnak örvendett (aminek egyenes következménye, hogy focit, ami amúgy is harmadhegedűs a krikett és a rögbi mögött, csak a hátsóudvarokban és a szavannán játszották, mert úgy rúgta ki Dafrikát a FIFA, mint Tiger Woodsot a neje, hogy aztán egy kiadós rehab után kegyesen visszafogadja) és mikor megpróbál emberi formát ölteni és lakói naponta imádkoznak azért, hogy végre béke legyen, mert már elegük van abból, hogy bérelt helyük van a világ legveszélyesebb turistacélpontjainak listáján, akkor nekik ítélnek egy vébét, hogy aztán mindenki attól parázzon, hogy az athéni és a müncheni olimpia egybevéve is fáklyásmenet volt ahhoz képest, ami itt a focistákra vár.

Szerencsétek van, dilemma megoldva, már csinálja valaki!

Amióta elkezdtek szállingózni a csapatok, azóta is csak a hiszti megy. A szállások nem elég jók, az edzéslehetőség korlátozott, a labda pattog, a zsiráfnyak faggyús, a terroristák bujkálnak, a vuvuzelák hangosak, nincs tér és nincs erő, a térerőről nem is beszélve.
Odamegy egy halom összedrótozott szupersztár, akik tíz hónapja mást se csinálnak, csak rugdosnak, interjúznak, színészkednek, reklámot forgatnak, kurváznak, hasizmot kockásítanak, egymás feleségeit húzogatják, lesről jönnek vissza, műesnek és ahol tudnak, kezelnek. És most mindenki azt várja tőlük, hogy élvezetes vébét játszanak. Emberek, ezek a csávók kivannak, semmi kedvük focizni, így most mindent másra próbálnak fogni. Persze, hogy semmi sem tetszik nekik. Így aztán lehet mondani, hogy „Így nem lehet focizni!”.
Na ezért jó ismeretlen kiscsapatoknak szurkolni. Olyan csapatoknak, ahol az egész csapat keres annyit éves szinten, mint Céronáldó egy hónapban. Csapatjáték, ugyan már. Ezek a tornák 90%-ban arról szólnak, hogy a sztárok elkapják-e a fonalat. A bírók kit fújnak tovább (itt talán nekünk is csurran-cseppen valami). Még a(z egy-két kivétellel) nemzetközi sztárokat nélkülöző Bafanát is avval kritizálják, hogy sokkal inkább egók sokasága, mint csapat. Ezt Parreira is megérezhette és valszeg jól, mert egy 0-8-as széria után (Santana, de jó hogy elmentél), most 8-0-nál tart a csapat. A csapat, mert egyre jobban csapatként viselkedünk.
Időközben az is kiderült, hogy az először általam még hájpolt csákó egy elviselhetetlen, túlsúlyos primadonna, aki a picsogáson kívül jelenleg nem sokat tud felmutatni. Ki is maradt a végső 23-as keretből, ami így néz ki:
Kapusok: Itumeleng Khune (Kaizer Chiefs), Moeneeb Josephs (Orlando Pirates), Shu-Aib Walters (Maritzburg United)
Hátvédek: Matthew Booth, Siboniso Gaxa (both Mamelodi Sundowns), Bongani Khumalo (SuperSport United), Tsepo Masilela (Maccabi Haifa, Israel), Aaron Mokoena (Portsmouth, England), Anele Ngcongca (Racing Genk, Belgium), Siyabonga Sangweni (Golden Arrows), Lucas Thwala (Orlando Pirates)
Középpályások: Surprise Moriri (Mamelodi Sundowns), Lance Davids (Ajax Cape Town), Kagisho Dikgacoi (Fulham, England), Teko Modise (Orlando Pirates), Reneilwe Letsholonyane, Siphiwe Tshabalala (both Kaizer Chiefs), Thanduyise Khuboni (Golden Arrows), Steven Pienaar (Everton, England), Macbeth Sibaya (Rubin Kazan, Russia)
Csatárok: Katlego Mphela (Mamelodi Sundowns), Siyabonga Nomvete (Moroka Swallows), Bernard Parker (FC Twente, Netherlands)

Szóval Dafrikai vezérszurkernek lenni nem piskóta. De most tényleg, ki akarna Brazíliának szurkolni? Nekik amúgy is szurkol mindenki. Vagy az olaszoknak. Őket amúgy is rühelli mindenki. Szlovákok? Nemtom. Állítólag az afrikai csapatblogoknál is több gyűlöletlevelet kap a T. kolléga. Anglia? Kiesnek a nyolc között. USA? Azok a srácok, akik egyetemen túl alacsonyak voltak a kosárcsapatba. Uruguay? Forlanisztán. Ausztrália? Dél-Korea? Etcetera? Erre már nem is mondok semmit.
Tessék Dél-Afrikának szurkolni és kész. Az ország megérdemli, hogy valami jó történjen! Ámen.  
És akkor jöjjön a himnusz. Hevesi Tamás sírva jegyzetel.
         

Szeretjük Guatemalát. Illedelmes vendégek. Remekül játszották tegnap a bokszzsák szerepét.  
Dafrika nem sokat vacakolt, az eddigi kételkedőket pillanatok alatt elcsendesítették.
Katlego Mphela dublázott, Reneilwe Letsholonyane, Surprise Moriri és Bernard Parker pedig egy-egy góllal járult hozzá a Bafana legnagyobb győzelméhez.

Steven Pienaar, Letsholonyane és Teko Modise ígéretesen kombinált a középpályán, és egyre biztosabb, hogy Moeneeb Josephs fog a kapuban állni, mivel a Columbia elleni bravúrok után most egy tizenegyest fogott és úgy általában lehúzta a rolót.
Mokoena a jubileumhoz illően 100-as mezben lépett pályára.
Külön dicséretet érdemel Parker gólja, amit 25-ről küldött keresztbe, hogy aztán az a jobb felsőben landoljon, illetve Pienaar játéka, aki a gólszerzéshez is közel járt, amikor a 72. percben majdnem gyújtóst csinált az ellenfél keresztlécéből.

Guatemala egy éve 0-0-át játszott avval a Mexikóval, akivel ugye a nyitómérkőzést játsszuk. Latin-Amerikában persze sosem lehet tudni egy döntetlen valódi értékét, Peruban és Ecuadorban a 3000 méteren fekvő pályákon rendre elvéreznek a világverő csapatok, lehet hogy maja barátaink is magaslati meglepetést adtak a babzabálóknak.

Jöhetnek a dánok!

A Bafana csk-ja, Aaron Mokoenea jubilálni fog hétfő este. A Portsmouth védekező középpályása 100. válogatottságát ünnepli Guatemala ellen, amivel abszolút rekorder Dél-Afrikában. Már első válogatott szereplésével felhívta magára a figyelmet, hiszen 1999-ben, az olimpiai kvalifikáció során 18 évesen ő volt a legfiatalabb játékos, aki a nemzeti mezt valaha is magára öltötte. Mokoeneát bohókásan csak "Fejszének" becézik hazájában és Angliában, mivel elég határozottan fejezi ki nemtetszését, ha az ellenfél játékosánál látja a labdát. Erről saját csapattársa, a Bafana másik csillaga, az Evertonban idén a szezon játékosának megválasztott Steven Pienaar is tudna mesélni, mivel a középpályás 2009 őszén egy kemény Mokoenea belépőt követően hónapokig lábadozott térdsérüléséből.  

Pienaar amúgy igazi játékmester, aki szerintem a Premier League egyik legalulfizetettebb és alulértékeltebb játékosa. Rajongói "The Mighty Peanut"-ként emlegetik, másik beceneve Scilo, amit Salvatore Schillaci után kapott.

Ha nyerünk, abban neki nagy szerepe lesz. Kolumbia ellen azonnal meglátszott a játék képén, amikor Parreira a második félidőben behozta.

Harmadik angol légiósunkról, a korábban már méltatott Benni McCarthy-ról nem túl elismerően nyilatkozott klubja, a West Ham tulajdonosa. Mondjuk, ha igaz, amit David Sullivan mond, az tényleg elég ciki, de Ronaldo óta tudjuk, hogy ducin, mikrofonfejjel is lehet őrületes szökési sebességet produkálni.

"[Mr Zola, a csapat azóta már lapátra tett edzője] az akarta, hogy vegyem meg BM-t, hát megvettem. Ő volt az egyetlen játékos akit akart. Megkapta."

"Benni test-zsír értéke 24.2%. Az enyém 25.4. BM majdnem olyan kövér, mint én. Én, ha időm engedi, aerobikozok reggelente, de hát 61 éves vagyok."

"Ő az egyedüli West Ham játékos, akinek örülök, hogy megy a vébére, mert talán fittebben jön haza, mint ahogy elment. Már akkor is túlsúlyos volt, amikor hozzánk kerül, aztán lesérült és csak rosszabb lett"

(forrás: Daily Mail)

McCarthy már lényegesen soványabban érkezett az edzőtáborba és azóta is keményen dolgozik. Columbia ellen már beállt, Guatemala ellen holnap már gólt is fog lőni.

Mára ennyi, álmodjatok vuvuzelákkal és viseljetek makarapát a jégesőben.

Dél-Afrika egy hét alatt hét helyet lépett előre a FIFA rangsorban és jelenleg 83. Ez magában is örömteli esemény. Vörös szendvicsbe kerültünk, Kína van mögöttünk, a fehéroroszok előttünk, és a Csapd le csacsi! óta tudjuk, hogy a vörös szín jót tesz. Az pedig még jobbat tesz, hogy egy órával ezelőtt legyőztük Kolumbiát 2-1-re. Ők 35. Stílusban Mexikóra hajaznak, hasonló foci, hasonló mentalitás (gondolom nem véletlen, hogy Parreira őket hívta meg és az sem, hogy a hivatalos csapatritkítás előtt még beillesztett egy előre nem jelzett Guatemala derbit) és ők is mentek a levesbe. Azért a bírók is kellenek a jó eredményhez. Nem véletlen, hogy a FIFA elzárkózik a Videóbíró beüzemelésétől. Történt ugyanis, hogy a meccs 11-esekkel dőlt el. Az elsőt kezezésért ítélték meg a Bafanának, de miután a kapus kifogta, a kenyai(!!!) bíró visszafújta , mert a hálóőr nem a vonalon állt. A másik kettővel minden rendben volt.

Mondom én, tessék megtenni Dél-Afrikát tétre befutóra. A londoni bukiknál felmentünk 200-1-ről 125-1-re. Szerintem amúgy negyedikek leszünk. Lehet fogadni, de százalékot kérek! Jó csapat ez, otthon játszik, a bírók is szereti őket, a vén brazil róka meg tudja mi a zsuga! 

Cindy "Gere-né" Crawford, Linda "Barthes-né" Evangelista (e fölött máig nem tudok napirendre térni), Helena "Wicked Game" Christensen, Naomi "Hisztis Picsa" Campbell, Heidi "Seallel nevelem Briatore gyerekét" Klum, Kate "Kokós" Moss. Szupermodellek, abból az érából, amikor még mást jelentett ez a kifejezés. Még nem volt mindenki szupermodell. Néhányan közülük még ma is ott vannak a kifutókon. Van bennük valami időtlen. Olyan őket nézni, mint Zidane BL-döntős kapáslövését, Rivaldó utolsó barcelónás ollózását, Puskás visszahúzós gólját az angolok ellen, Beckenbauert felkötött kézzel '70-ben az olaszok ellen, vagy Ronaldinho bármelyik cselét. Máig csettintünk. Megindul a vér, kezdődik a bizsergés. Tudjuk, hol voltunk, amikor történt. Tudjuk mit éreztünk, miért szép ez az egész.

Manapság itt van nekünk Adriana, Giselle, sőt van saját, külön bejáratú szupermodellünk Mihalik Enikő személyében. Velük kapcsolatban még nem alakult ki mindez, túl friss az élmény.

Dél-Afrika sem akar lemaradni. Van nekik saját álomlányuk…és Candice-ban is megvan ez a képesség. A csettintés faktor. A de-jó-is-élni rácsodálkozás.

Mindenki focilázban ég. Candice is szereti a focit. A férfiak pedig szeretik Candice-t. A Victoria's Secret dél-afrikai álomlánya biztosan örömmel segítene imádott hazája csapatának.
És valószínűleg a Bafana ellenfelei is meggondolnák, melyikre is koncentráljanak, ha végigbillegne a kezdő 11 előtt. A fociban elég egy pillanatnyi kihagyás,
ez a hölgy pedig akár több órányi idült-vigyorral-semmibe-bámulás generálására is képes. A focista-feleségek a vébé alatt úgyis tiltólistán vannak, így Swanepoel kisasszonynak hatványozottan könnyű dolga lenne. Egy mosoly itt, egy apró villantás ott, pár bók az izmos felsőtesteknek és máris jöhetnek a luftok, kötények meg lepkék.

Mert a focit nem csak a pályán játsszák.
Ha választani kéne a foci és közte, én nem haboznék.

(Figyelem, a következő képsorok a gondolatbűnök elkövetését hatványozottan elősegíthetik!)

Mit is tudunk valójában? Igazából semmit. A gépek generálják a mátrixot, mi meg alszunk csendben a kapszulánkban és azt hisszük, meg tudunk jósolni dolgokat. Mire is alapozunk? Számokra, adatokra, statisztikákra és megérzésekre.

Aztán egyszerre kiesnek a franciák az első körben. Ok, ezt is a gépek generálták, de legalább örülünk neki. Amúgy sem irigylem szegény gallokat. Ők hordozzák most a világ kollektív bűntudatának 11,8%-át és tudat alatt minden játékos, minden bíró, minden dijoni mustár és Chateau Lafitte tudja, hogy az íreknek kellene a Bafanával ki-ki mérkőzést játszania 22-én. Ehhez képest itt vannak nekünk Ribery-ék. Ők 10-ek a FIFA slágerlistáján, mi pedig éppen bekerültünk a Hot 100-ba. Mexikó tegnap 1-3-at játszott az angolokkal, de én úgy vagyok vele, hogy latin-amerikai országokkal sohasem tudhatja az ember. Erre nekünk itt van kettő is. Mexikó állítólag (1)örök (2)titkos (3)esélyes - vagy más sorrendben - a vébéken, de én csak Campos bohócruhájára emlékszem, meg az is tény, hogy negyeddöntőnél tovább sohasem jutottak. Ez persze motiválólag is hathat egy olyan csapatra, ami rendre megváltja a jegyét, de aztán lekési a csatlakozást, szóval valószínűleg hajtani fognak, de így is csoport harmadikként végzik, mert Dél-Amerika szlovénjeinek, vagyis az uruguay-i válogatottnak, akiknél csak fotó-finissel voltak jobbak a 17. helyért folytatott küzdelemben, már elege van a mexikóiak elleni silány szereplésből, a 3-7-7-es rekordból, szóval most legyalulják Mexikót és nem csoda, hogy ilyen lendületben vannak, hiszen bennünket is elkapnak 3-0-ra. Végtére is kétszeres világbajnokok, ami nem is rossz egy 4 milliós országtól.

A franciákkal játszott 1-1 után ez elég is a csoportelsőséghez. Szóval Dél-Afrika, ahhoz képest, hogy 90.(!!!), az uruk hai bukta mellett egy x-el és egy 2-1-es győzelemmel a nyitómérkőzésen, másodikként tovább fog jutni.

 

Tegnap ikszeltünk a bolgárokkal.

Nem tudom, hogy ennek örüljek, vagy ne. Pedig. A bolgárok nem jutottak be a vébére, persze mi is csak a rendező ország jogán vagyunk ott. Az, hogy a thai válogatottat egy hete megvertük 4-0-ra, nem volt nagy fegyvertény, de ha a helyezéseket nézzük, csak tízzel vannak mögöttünk. Előttünk Izland, utánunk Mozambique. Illusztrisnak nem mondható.

A 90. hely azért nem olyan kétségbeejtő, hiszen a Bafana nagyjából akkor kezdett el nemzetközi szinten focizni, amikor mi magyarok (világranglista helyezés 56) felhagytunk avval. A FIFA ugyanis csak '92-ben fogadta vissza az országot, addig az Apartheid miatt 30 éves büntiben volt. Ám hogy szavamat ne feledjem, a bolgárok 39-ek (szóval nemtom a Yahoo Sport rovata miért "reality check for South Africa"-ként aposztrofálta a döntetlent), és ezt  Parreira kapitány ki is emelte az amúgy politikusokat megszégyenítő meccsértékelő nyilatkozatában, ahol méltatta játékosai érdemeit és szinte csak a szépre emlékezett.

Az tény, hogy a brazíliai és a német edzőtáborok látszanak a csapaton és foltokban már emlékeztetnek a '96-ban Afrika-kupát megnyerő alakulatra. A légiósaink európai topcsapatok lieblingjei és az otthoniak sem cukorral eszik a káposztás tésztát, a nyerni akarásunk megvan, fizikailag jól állunk. Mögöttünk vannak szurkolók. Elég sokan lesznek. Úgy 40 millióan. Nagy zajt fognak csapni.

Portugália pedig 0-0-t játszott a Zöld-foki Szigetekkel, szóval jogos a kérdés: mit is tudunk valójában?

A Mátrix pedig innen jutott eszembe:

Helló, ébresztő, csak azért mert nincsenek fenekek meg csöcsök (szerdán lesznek), nem kell mindjárt elkapcsolni...ok, szóval Dél-Afrikában TÉNYLEG van egy csapat, amit Kaizer Chiefs-nek hívnak. Olyan ez az egész, mintha a világ összes bajnokságából találomra kiragadtak volna neveket, aztán bingón kisorsolták volna. Íme, a teljes lista. Ehhez képest mekkora dögunalom, ami Európában honol.

Premier Soccer League (PSL):

SuperSport (Hipertérben?)
Sundowns (Cafe Del Mar?)
Kaizer Chiefs (Ki nyúlt kit?)
Santos (Ennél már csak a The Santas lenne jobb)
Orlando Pirates (of the Carribian Bloom)
Bloem Celtic (Broáf Atletic)
Ajax (Tisztítószer?...tudom, ez gáz volt)
Swallows (Le is nyeli! Bocs)
AmaZulu (EmeBuntu)
Bidvest Wits (Half-wits)
Maritzburg Utd (Holland 5-öd osztály)
Golden Arrows (Ez egy F1 csapat vagy egy repülő formáció?)
FS Stars (Segélykoncert?)
Platinum Stars (Sok hűségpont kell a jó névhez)
Black Aces (Gangszta, hol vagy?)
Jomo Cosmos (A dél-afrikai megasztár győztese?)
 

Az elsőosztályra megoldásokat várok:

Inland div.

Black Leopards (N.C.)
Warriors
Witbank Spurs
Batau FC
Dynamos
Pretoria Univ
United FC
Winners Park

Coastal div.

Vasco D
Nathi Lions
Bay United
Carara Kicks
Thanda Royal
FC Cape Town
Hanover Park
Ikapa FC

Most pedig tényszerű helyzetjelentés következik dél-afrikai tudosítónkól.

A hét végén véget ért a Nedbank Cup, Dél-Afrika FA kupája. Itt a főtáblára jutott 32 csaptból 16 PSL, 8 elsőosztályú és 8 regionális csapat hajt az ország legrangosabb kupájára.
A döntőbe a PSL-ben 8. helyen végzett AmaZulu és a 10. Bidvest Wits jutott. Az elődöntőkben az AmaZulu a bajnoki ezüstérmes Sundowns-t verte, míg a Bidvest a 13. Free State Stars-t múlta felül.
A döntő jó alkalom volt világbajnokság első számú futballszentélyének felavatására. Johannesburg legújabb látványossága, A Soccer City fog otthont adni a vébé első és utolsó labdaérintésének is.
A 88, 460 férőhelyes stadion gyakorlatilag dugig megtelt a döntőre, így tökéletes tesztmenet volt a június 11-i rajt előtt. A meccs egyoldalúra sikeredett, a Wits 3-0-ra nyert.
Az összefoglalókból jól látható, hogy Dél-Afrikában is jelen vannak az afrikai focit általában jellemző hiányosságok. A kapusok remek reflexekkel rendelkeznek és váratlan bravúrokra képesek, de legalább ennyire tehetséges lepkevadászok. A hátvédek leginkább egymást zavarják, néha a labdát is...vagy az őket. Aztán a semmiből akkora gólok születnek, hogy az ember csak pislog. Mondom, Afrika. Most, hogy a magyar bajnokság végképp önmaga paródiája lett, a (ki)bekkelős olasz foci (olaszok nélkül is) BL-t tud nyerni, csaptok lefekszenek az ősi ellenség bukása érdekében, ez a lelkes labdakergetés legalább őszintének és hitelesnek tűnik.
Amúgy Dél-Afrikában idén 17 gólért adták a királyságot (Kathego Mphela - Sundowns) és a 16 csapatos PSL-t megnyerő Supersport Unitednak 57 pont kellett a glóriához.

Színes, egy méter hosszú, műanyag és olyan hangot ad, mint egy elefánt? Nem, a helyes válasz nem egy színes, méteres műanyag elefánt…a helyes válasz Vuvuzela, a Bafana 13. játékosa.  Aki ellenünk játszik a VB-n, annak mindenképpen számolnia kell Vuvuzelával. Kis tételben valóban elefánthoz hasonló hangot ad ki, ami nem annyira zavaró, mint amikor több tízezer szól egyszerre, mert olyankor egy rendesen felpaprikázott méhrajhoz lehet hasonlítani. A FIFA eleinte be is akarta tiltani, de a hazaiak addig lobbiztak, amíg a szövetség be nem adta a derekát.

Az ősi Kudu-kürt leszármazottjának tartják, amit mobil hálózati lefedettség hiányában időtlen-idők óta arra használtak a törzsek, hogy közgyűléseikre összehívják a szavannán bóklászó kisrészvényeseket. Megszólaltatni kb. úgy kell, mint a didgeridoot, a keskeny végénél, mintha fingást utánoznál, vibráltatod a szádat - amitől a cucc, gondolom, jól telemegy nyállal – de ha jól csinálod, akkor bőgni fog, azt tuti.

A Bafana játékosok hallójáratai már teljesen immunisak a Vuvuzela hangjára, angol tudósok kimutatták, hogy agyuk ezt a frekvenciatartományt egyszerűen nem dolgozza fel, szemben a speciális kiképzésben nem részesített vendégekével, akik napokkal később is zavartan riadnak álmukból. Minden bizonnyal a Vuvuzelának köszönhető, hogy tavaly a spanyolok a Konföderációs kupában csak egy lecsúszott beadással, egy kezezéssel és egy potyával tudták megverni a Bafanát 3-2-re. 
 

DJ Sbu még egy jó kis party-himnuszt is rittyentett, fícsöring Vuvuzela, amire rázhatja mindenki, amije van. Oan igazi nyári shék-jor-búti anyag. Csapjad!

Dühös méhek vs. La Selección (hallgassátok az alapzajt)

Aki a kilencvenes évek elején volt hormonjaival küzdő kamasz, annak még máshogy nézett ki a napi betevő vizuális stimulus beszerzése. Sanyarú idők voltak, a lányok még csak ismerkedtek a borotvával, a SAT 1-en és az RTL-en mentek a tiroli szex komédiák, Tutti - Frutti, Playboy Bálint Toncsival, Forró rágógumi 1-5, meg a rojtosra másolt Josephine Mutzenbacher- Wie sie wirklich war teil 1 hangalámondással. A spektrum igényesebb végén ott volt Kim Basinger a 9 és fél hétben, Jane March a Szeretőben, az unásig kikockázott Basic Instinct Sharon Stone keresztbe tett lábaival, a Vad Orchidea és ugye a elkóborolt Emanuelle. Ezeket viszont nem nézhette kedvére az ember, keveseknek volt saját videója meg tévéje a szobájában, ha volt egyáltalán saját szobája (akkor még jellemzően a nappali központi helyét foglalták el), pedig mi ugye privátban szerettük volna (mű)élvezni ezeket az alkotásokat. Hála istennek volt nekünk MTV meg Eurosport. Abban az időben még nem rohangált tangában minden 13 éves ribi - ami azt illeti, maga a tanga is ritka jelenség volt - és a klippek is jóval visszafogottabbak voltak. Volt ugye George Michael I want your sex-e, később pedig a szupermodelles Freedom, Madonna is sokkolt néha, például a Justify my love-al (de ezeket rendre be is tiltották).

Hogy mindez hogy jön ide? Hát úgy, hogy ha megnézzük, hogy a kilencvenes évek elején Dél-Afrika kapcsán miért kapta fel a legtöbb ember a fejét, akkor három dolgot biztos találunk. Az apartheid bukásának köszönhetően az ország focija 1992-ben kijött a mesterséges kómából, amit a FIFA-ból való közel negyven éves kizárás jelentett, 1994-ben megtartották az első demokratikus választásokat és végül, a kettő között, 1993-ban Charlize fenekén felfutott a szem. Anno persze még csak kevesen tudták, hogy a formás hátsó, ami egy csapásra minden családapa és kamasz délutánjának fénypontját jelentette, és amiért sokszor érdektelen közvetítéseket is érdemes volt végignézni, egy dél-afrikai hölgyhöz tartozik. Tökéletes volt a reklám. Fekete-fehér, stílusos, pimasz, James Bond-os (vagy belmondós, delonos...egy szóval megacool), ahogy véget ér, az pedig már majdnem kegyetlen.

Csak hab volt a tortán, hogy a hölgy később egy Oscar-díjjal is hozzájárult hazája népszerűsítéséhez.

Szóval második, a Dél-Afrika mellett szóló okok sorában: Ms Charlize Theron és az a bizonyos Martini reklám. A rajongók kedvéért a vágatlan verzió (amin helytelenül 1998 szerepel).

Ebben klipben a Másnaposokból ismert Zac Galifianakis próbálja kibillenteni a végig tündéri Charlize-t. Vicces!